Klasszikus tapéták


Klasszikus tapéták


Az 1300-as évektől kezdve Európa szerte egyre divatosabbak lettek a gobelinek és általában a faliszőnyegek a tehetősebb, főúri rétegek körében. Az idő előrehaladtával a kialakuló polgárság is igényt kívánt tartani a gazdag elit hétköznapi életében használatos tárgyak, eszközök és díszek birtoklására. Persze nem volt elég pénzük mindezen holmik beszerzésére (egy-egy fali szőttes ára gyakran egy polgári ház árával is vetekedett), ezért igyekeztek rájönni, hogyan volna lehetséges néhány kiváltságszámba menő, legalább hangulatában hasonló tárgy beszerzése számukra is. Aztán jött Guttenberg János a nyomdájával és egy csapásra lehetőség nyílt immáron a papír nem csupán könyvtári felhasználására is.


Elkészülnek az első nyomtatott tapéták, melyeknek mintázatát az arisztokrácia szobáiban található fali dekorációs szövetek stílusa ihletett. A tapétanyomtatók a paloták, kastélyok, főúri szalonok és a auditóriumok falmintázatát kezdték utánozni.

Mára a tapétázási viszonyok alaposan megváltoztak. A tapéta egy demokratikus dekorációs anyag lett, mert a leggazdagabb, legvagyonosabb házakban és a legszerényebb otthonokban is világszerte megtalálható. A XXI. században már nem az a cél, hogy a tapéta mintázatok a felső tízezer otthonainak belső falait utánozzák, hanem az exkluzivitás fokmérője legyen. Manapság arról szól a klasszikus tapéták népszerűsége, hogy ki milyen módon képes a lehető legfrissebb formában reprezentálni a klasszikus korokat, az antik világ jellegzetességeit. Ezáltal nagyon különleges tereket varázsolhat otthonába a tapétázni vágyó kedves felhasználó.


A klasszikus tapéták felhasználási területei

Színházak, államigazgatási épületek, minisztériumok, múzeumok, vigadók, hotelek és vendégházak szívesen használják a klasszikus tapéták által kínált mintákat és érzelmeket. Budapesten pl. az Operett színház különleges íves páholyaiban a vörös valódi textil barokk és empír tapéták megjelenésükkel, hangulatukkal visszarepítenek bennünket a letűnt világ elfojtott erotikájába.

A klasszikus tapéták alkalmazása a XXI. századi modern ember számára kézzelfogható. A korunk embere egy időben többféle személyiséggel rendelkezik és ezt az érdekeinek megfelelően különböző időpontokban különböző féleképpen használja. A klasszikus tapéták üzleti célú felhasználásánál a tradicionális gondolkodás a megbízhatóság a bizalomépítés eszköze lehet. Szívesen alkalmaznak ezen a területen klasszikus barokk mintákat, de a korosztály adottságaiból adódóan megjelenik a retró-barokk, vagy a neobrutál retrobarokk is.

Klasszikus tapétákat tulajdonképpen bárhol alkalmazhatunk. Ezek a klasszikus tapéták kitűnően felhasználhatok lakások, otthonok hálószobáiban, fogadótermekben, lakások, szállodák halljaiban, hosszú folyosókon, közigazgatási intézményekben. Még szerencse, hogy mind színben, mind pedig mintázatban akkora választék áll rendelkezésünkre, hogy ízlése és tervei szerint mindenki megtalálhatja a számára legideálisabb klasszikus tapéta-kombinációkat, melyek segítségével akár egész lakását, vagy irodáját betapétázhatja kedvenc mintázatával.


Miért a klasszikusok?

Az emberiség történelme során több olyan kultúra is kialakult, majd letűnt, vagy inkább asszimilálódott, újabb kultúrákba olvadt, melyek teljesítménye a klasszikus szóval illethető leghitelesebben. Az antik görög és római világ hagyatéka a legmeghatározóbb, de a tapétamintázatok szempontjából talán még fontosabb a barokk, a reneszánsz, rokokó, biedermeier, empire és az újklasszika teljesítménye. Nem elhanyagolható a francia királyi udvar pompázatos díszítettsége sem, s ezt már értelmezhetjük kizárólagosan a pompa szempontjából is. Míg a korábbi kulturális korszakokban mintegy mellékágként mutatkoztak meg a ma is újragondolt stíluselemek, addig például XIV. Lajos udvarának jellegzetességei már közvetlen mintaként jelen vannak mind a mai napig a tapéták mintázatában.

A klasszikus tapéta tökéletessé varázsolhatja a belső teret. Az ízléssel kiválasztott tapétatípusok lélegzetelállító hatásukkal megbabonázzák mindazokat, akik akár csak egy pillanatra is megpillantják új kitapétázott világunkat.

 

Klasszikus tapétára gondolva meg kell említeni a Sevius Tullius római királyt, aki először a klasszikus kifejezést mint fogalmat a társadalmi felosztásra vezette vissza. A klasszikus szót Aulus Gellius latin kritikus használja először kiváló teljesítmények (auctores classici) jelölésére. Azóta a közönségestől elütő, a mindennaposságból kiemelkedő teljesítményekre használják. Mindenféle teljesítmények kiemelkedő aranykorát klasszikusnak nevezünk.

Klasszikus stílus a tapétában eleganciát, kiemelkedő szellemi és esztétikai rendszerelvűséget jelent. A klasszikus tapéta felhasználói tobzódnak a minőségben az elbűvölő szépségben, a választott fényűzésben. Klasszikus tapéta ajánlatunk többféle megközelítésben ajánlja a kiválasztott tapétáit a barokktől a retrobarokkig, és a fiatalabbaknak a neobrutál-retrobarokkig.